Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Fehér akác

Az akácot sokan igazi magyar faként tartják számon – gondoljunk csak az „Akácos útra”. Valójában Észak-Amerikából származik, ahol az Appalache-hegységben és az Ozark-platón él. Európába – a monda szerint – Jean Robin (ejtsd: roben), párizsi udvari főkertész hozta 1601-ben. Az biztos, hogy tudományos nevét (Robinia) róla kapta. A párisi növénykertben azóta is mutogatnak egy vasabroncsokkal megerősített öreg akácfát, mint Robin akácfáját.

Magyarországra az 1700-as években hozták, eleinte, mint főúri kertek díszfáját. Később az alföldi homok megkötésére használták. Hamar az alföldi emberek kedvelt fája lett, hiszen virágai kitűnő mézet adnak és gyógyteához is gyűjthetőek, kemény fájából ellenálló szerszámnyelet, karót készítenek, de pálinkás hordónak is alkalmas és nyersen is a legjobb tűzifa.

A hozzá való romantikus kötődést erősítette, hogy az akác az alvónövények szép példája. A levélnyelén ülő levélkék délben, forró napsütésben vízszintesen terülnek szét, sőt fölfelé állnak és fonákukkal fordulnak kifelé. Amikor azonban közeledik az este, az akáclevélkék aludni térnek. A levélnyelecskék tövükben lefelé hajlanak. Mire besötétedik, a levélkék függőlegesen lehajlottak, a szemben lévő párok alsó lapjukon – fonákukon – érintkeznek egymással.

Robinia pseudoacacia LINNÉ, 1753