01. Szántóföldek
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman',serif;">Hazánk jelentős részét (több mint a felét) szántóföldek borítják. A szántóknak közvetve és közvetlenül jelentős hatásuk van a tájban zajló folyamatokra, a táj képére és természetességére, vízháztartására, ezért az Útmutatóban számos ponton tárgyaljuk a szántók hatásának természetalapú mérséklését.</span></p>
A szántóföld – természetesen – nem természetalapú megoldásként kerül bemutatásra. A szántók természet- és klímavédelmi, vízgazdálkodási szempontból például az alábbi okokból kedvezőtlenek:
Természeti értékük igen alacsony; valamely növényfaj monokultúrájaként élőviláguk nagyon szegényes. A rendszeres bolygatás (szántás) következtében a talajélet és vegetáció nem tud kialakulni, illetve csak gyomnövényzet képes, ideig-óráig, megtelepedni a szántókon.
A fedetlen talajt a víz és a szél könnyen elhordja, mellyel a szántó termőképessége is folyamatosan leromlik.
Az erózió révén a lemosódott talaj a vízelvezető árkokat, vízfolyások medrét feltölti, de mezőgazdasági területeken és utakon is lerakódhat a meredek domboldalakról lemosódó talaj.
A vízelvezető rendszer feltöltődése kiöntésekhez, a talajvízszint emelkedéséhez vezethet, továbbá a műszaki karbantartást (kotrás) szükségessé teszi, mely élőhelyek, védett fajok károsodásával jár.
A defláció (szélerózió) útján levegőbe kerülő talajszemcsék porviharokat, ezen keresztül közlekedési baleseteket okozhatnak, továbbá a másutt lerakódó talaj mezőgazdasági területeket, élőhelyeket, épületeket is betakarhat.
A meredek domboldalak, kiterjedt dombhátak szántóiról igen nagy mennyiségben nem csak talaj, hanem víz is alsóbb térszínekre juthat. A szántók közötti, lejtőirányú utak a víz koncentrált levezetésében nagy szereppel bírnak. (A lejtőirányú utakról történő vízkivezetés lehetőségeiről másutt, az erdészeti utak vonatkozásában írunk.)
A mélyfekvésű szántókat rendszerint hajdan vízhatás alatt lévő mocsarak, lápok, árterületek, legelők lecsapolásával és feltörésével hozták létre, ezért természetvédelmi szempontból, valamint a víz tájban megtartása szempontjából rendkívül kedvezőtlenek.
A lecsapoló árkok és kanalizált patakmedrek feltöltődése miatt (ld. domboldali szántók eróziója) azokat időszakonként kotorni kell. A meder menti fenntartó út miatt nincs mód vízparti vegetáció kialakítására. A spontán megjelenő élővilág állandó nyomás alatt és veszélyben van. A fenntartási tevékenység költségeit a társadalom fizeti meg.
A természetalapú, pl. hordalék keletkezését mérséklő, lefolyást lassító megoldásokra, művelési ág-váltásra sok esetben éppen a szántóföldi művelés káros hatásainak mérséklése érdekében van szükség.