Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Újra hosszúszárnyúak a Kelet-Bakonyban

Megjelenés: 2019.02.20

A hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) egy fokozottan védett, zavarásra igen érzékeny faj. Ismételt jelenléte pedig természetvédelmi szempontból mindenképpen figyelemre érdemes.

2019. február 6-án a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) őrszolgálatából hárman (Staudinger István, Klébert Antal és dr. Hegyi Zoltán) több szakemberrel, így a Vértes és a Bakony hegységben dolgozó Máté Balázs denevérkutatóval, valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) munkatársával, Nagy Ágnessel téli denevérfelmérésre indult a Bakony hegység Kelet-Bakony tájegységében. Összesen 7 denevérszálláshelyet átvizsgálva elhagyott és még funkcionáló pincéket, föld alatti, volt katonai objektumokat, barlangokat és egyéb célzattal épült föld alatti denevér-élőhelyeket néztek át.

A csapat első monitoring helyszíne Fehérvárcsurgó mellett volt. Itt akadtak rá egy pihenő hosszúszárnyú denevérre (Miniopterus schreibersii), illetve ezen felül még néhány telelő közönséges denevért (Myotis myotis) is találtak. Utóbbiak feltehetőleg a nyári 4-500 példányból álló szülőkolóniából maradhattak az élőhelyen. A mellékelt fotókat Máté Balázs készítette, melyek a hosszúszárnyú denevért és a megtalálás örömteli pillanatát rögzítették. Valószínűleg ezen egyedet már a tavalyi évben is láthattuk itt. Ugyanezen az élőhelyen 2018. február 20-án Staudinger István munkatársunk észlelte a faj jelenlétét.

De mi a helyzet a DINPI területén?

Tekintettel arra, hogy a hosszúszárnyú denevér előfordulása nagyon ritka Igazgatóságunk működési területén, így érdemes megemlíteni azon alkalmakat, amikor az elmúlt években észleltük a jelenlétét. A Gerecse hegység területén 25-30 évvel ezelőtt már csak alkalmi fajként szerepel az észlelési listákon, majd sok éven keresztül teljesen eltűnt a kutatók szeme elöl.

Az utóbbi években először 2014-ben, a bajóti Öreg-kőn található Jankovich-barlangban észlelték egy példány jelenlétét a DINPI munkatársai (Juhász Márton és dr. Hegyi Zoltán). Ugyanazon egyed jelenlétét kétszer is sikerült regisztrálni, 2014. október 31-én és 2014. december 30-án. A telelő hosszúszárnyú közelében néhány nagy myotis (közönséges denevérek (Myotis myotis) és hegyesorrú denevér (Myotis blythii) együtt) telelt még, amelyek az itteni szülőkolóniát alkotó több ezres állományból maradhattak az élőhelyen a téli időszakra is.

Pilis-Visegrádi hegység. A Dömös térségében lévő középkori bányatáró rendszerek egyike, az elmúlt évtizedekben egy kétezres példányszámú nagy myotis szülőkolóniának ad otthont. Ezen kolónia ellenőrzésekor a táró bejárati szakaszán észleltünk egy pihenő hosszúszárnyú denevért. Az észlelés 2016. június 23-án történt (Gránicz Laura, Szabadi Kriszta és dr. Hegyi Zoltán).

Az említett tárótól nem messze található egy másik, kialakításában az előzőhöz hasonlatos bányatáró. Ezen táró téli ellenőrzésekor 2017. november 22-én észleltünk egy példány hosszúszárnyú denevért. Az élőhelyen találtunk még 5 példány kis patkósdenevért (Rhinolophus hipposideros) és 1 példány nagy patkósdenevért (Rhinolophus ferrumequinum). Az észlelők a DINPI munkatársai, Kunisch Gyöngyvér és dr. Hegyi Zoltán voltak.

Az említett 4 helyszínen találkoztunk tehát ezen unikális faj egyedeivel. Ennek a nemzetségnek ez a faj az egyedüli képviselője az egész európai kontinensen. Észak-Kelet Magyarországon szerencsére még nagyobb létszámú kolóniái élnek a föld alatti szálláshelyeken. Emberi zavarásra különösen érzékeny a faj. Azon barlanglezárások, melyek az átlagos méretű denevérnyílásokkal rendelkeznek, nem felelnek meg az igényeinek. A nagy, szabad berepülőnyílásokat kedveli.

Reméljük, hogy a környezettudatos barlanghasznosításnak és az átgondolt élőhelyfejlesztési munkáknak köszönhetően ezen érdekes faj szórvány előfordulásai sűrűsödni fognak az elkövetkező években a DINPI működési területén is.


dr. Hegyi Zoltán
természetvédelmi őrkerület-vezető