Ismeretlen értékeink – az újszilvási héricses gyep
Megjelenés: 2020.04.20
<p><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Calibri',sans-serif; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: 'Times New Roman'; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-ansi-language: HU; mso-fareast-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA;">A Tápió-vidék messze földön híres fajgazdag, virágpompás rétjeiről, legelőiről, melyeken védett és fokozottan védett növényfajok tucatjai élnek.</span></p>
Ezek közé tartozik a tavaszi hérics (Adonis vernalis), amelynek kisebb-nagyobb virágzó csoportjai a tavasz egyik legszebb látnivalóit jelentik. Nagyméretű, sárga virágaival ma még sok helyen találkozhatunk az országban, azonban a sok évezredes mezőgazdasági tevékenység miatt alföldi állományai mára már jórészt eltűntek.
Ezért is örvendetes, hogy nemrég a Pest-megye délkeleti szegletében elterülő Újszilvás határában, egy szántók által körbevett kis gyepen több száz példányban előkerült ez a dekoratív növényfaj. A térképeken Gólya-járásnak nevezett terület a héricseken kívül még számos ritkaságot rejt. Ilyen, sok más mellett az orchideafélékhez tartozó pókbangó (Ophrys sphegodes), a virágait a levelei között elrejtő szártalan csüdfű (Astragalus exscapus), vagy az idős kőrisfákra kihelyezett mesterséges költőládákban fészkelő színpompás szalakóta (Coracias garrulus).
Sajnos a Gólya-járás ma még nem tartozik a védett természeti területek körébe, sőt a Natura 2000 hálózatnak sem a része, azonban bízzunk benne, hogy a napjainkig fennmaradt bölcs gyepgazdálkodás mellet még hosszú ideig megőrizhetők természeti értékei.
Vidra Tamás
osztályvezető, Dél- és Kelet-Pest megyei Tájegység
Kapcsolódó helyek
Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet
A Pest vármegye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.
Tovább