Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Egy titokzatos lepkefaj védelmében

Megjelenés: 2018.07.02

A nyár első felében, júniusban és július elején repül a szürkés hangyaboglárka lepkénk szárazgyepi ökotípusa, a Maculinea alcon xerophila. Egy bő hónappal megelőzi rokonát, az üde, nedves réteken nyíló kornistárnicshoz (Gentiana pneumonanthe) kötődő Maculinea alcon alcon-t. Európa nagy részén elterjedt, azonban szigetszerű populációkban előforduló faj. Összetett életmódja és élőhelyi igénye miatt mindenhol védett és veszélyeztetett. Magyarországon is védett, természetvédelmi értéke egyedenként 50 000 Ft.

Egy növényfajhoz kötődik peterakáskor és a hernyó kezdeti életszakaszában, ez a faj a szárazgyepi szürkés hangyaboglárka esetében a Szent László-tárnics (Gentiana cruciata). Ez már leszűkíti az életfeltételeit, de emellett még hangyákra is szüksége van, hiszen a fiatal hernyót azok nevelik a hangyabolyban egészen a következő évi bebábozódásig. Ahol ez a két feltétel adott, ott többnyire megtalálható a lepke is. Ez a szép boglárkalepke a tájegységünkben, a Pilis és Visegrádi-hegység, valamint a Budai-hegység több pontján is megtalálható, a legjelentősebb állományok Pilisszentlászló és Nagykovácsi területén találhatók. A Szent László-tárnics a középhegységi erdősztyeprétek, valamint másodlagos szárazgyepek (irtásrétek, visszagyepesedett szántók, felhagyott gyümölcsösök, kiskertek) karakteres védett faja. A lepkék repülése és rajzásának csúcsa nagyjából a tárnics virágzásának idejére esik. Peterakáshoz a nőstények elsősorban a virágokat keresik, de ha az még nincs, akkor sok petét raknak a hajtások felső részén lévő levélhónaljakba is. A kikelt hernyók a magházban lévő éretlen magvakat fogyasztják kb. 3 hétig, majd a talajra ereszkednek. Ott várják, hogy a hangyák (Myrmica fajok) a bolyukba vigyék őket és ott sajátjukként neveljék fel. Mindezért cserébe némi édes nedvet adnak a hangyáknak. Ez a mimikrizáló parazita életvitel hosszú ideig, 10-11 hónapig is eltart, melynek végén a hernyó bebábozódik, majd elhagyja a bolyt.

Ez egy nagyon komplex, több szereplős és sérülékeny folyamat. A lerakott peték kis részéből lesz olyan hernyó, amelyik a hangyabolyba jut és közülük sem mindegyik fog a következő évben kifejlett lepkeként (imágóként) repülni. A folyamat szereplőinek kiesése, vagy az élőhely változása komoly veszélyeket hordoz. Ha az élőhelyen nem történik gazdálkodás, vagy természetvédelmi kezelés, akkor ezek a gyepek gyorsan cserjésednek, záródnak. Ha gazdálkodással tartják fent az adott gyepet, akkor pedig egy kedvezőtlen időszakban végzett kaszálás okozhat jelentős károkat. A szénakaszálás szempontjából legjobb időszak (június) pont a Szent László-tárnics virágzásával, egyúttal a szürkés hangyaboglárka peterakásával esik egybe. A jelentős populációt fenntartó élőhelyfoltokon nagyon fontos, hogy csak később (augusztustól) történjen meg a kaszálás, vagy az őszi tisztító kaszálást alkalmazzák. Ez egy-egy kaszáló esetében időben és térben osztott (sávos) kaszálással oldható meg, ami azzal jár, hogy a fennmaradó fűszéna nem lesz takarmány minőségű. Megfelelő fenntartást biztosít az alacsony állatlétszámú legeltetés is, ahol van legelő állat.

Védett természeti területen a kaszálás és a legeltetés is a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység, melynek célja az adott élőhely és természeti értékek megőrzését szolgáló optimalizált kezelés megvalósulása.

Novák Adrián
tájegységvezető
Pilis-Budai Természetvédelmi Tájegység

Kapcsolódó helyek

Budai Tájvédelmi Körzet

A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet. Igaz, a budai térségben kisebb-nagyobb területeket már a korábbi években védetté nyilvánítottak, de a terület átfogó védelme csak ekkor valósult meg.

Tovább