Egy titokzatos lepkefaj védelmében
Megjelenés: 2018.07.02
A nyár első felében, júniusban és július elején repül a szürkés hangyaboglárka lepkénk szárazgyepi ökotípusa, a Maculinea alcon xerophila. Egy bő hónappal megelőzi rokonát, az üde, nedves réteken nyíló kornistárnicshoz (Gentiana pneumonanthe) kötődő Maculinea alcon alcon-t. Európa nagy részén elterjedt, azonban szigetszerű populációkban előforduló faj. Összetett életmódja és élőhelyi igénye miatt mindenhol védett és veszélyeztetett. Magyarországon is védett, természetvédelmi értéke egyedenként 50 000 Ft.
Egy növényfajhoz kötődik peterakáskor és a hernyó kezdeti
életszakaszában, ez a faj a szárazgyepi szürkés hangyaboglárka esetében a Szent
László-tárnics (Gentiana cruciata). Ez már leszűkíti az életfeltételeit,
de emellett még hangyákra is szüksége van, hiszen a fiatal hernyót azok nevelik
a hangyabolyban egészen a következő évi bebábozódásig. Ahol ez a két feltétel
adott, ott többnyire megtalálható a lepke is. Ez a szép boglárkalepke a
tájegységünkben, a Pilis és Visegrádi-hegység, valamint a Budai-hegység több
pontján is megtalálható, a legjelentősebb állományok Pilisszentlászló és
Nagykovácsi területén találhatók. A Szent László-tárnics a középhegységi
erdősztyeprétek, valamint másodlagos szárazgyepek (irtásrétek,
visszagyepesedett szántók, felhagyott gyümölcsösök, kiskertek) karakteres
védett faja. A lepkék repülése és rajzásának csúcsa nagyjából a tárnics
virágzásának idejére esik. Peterakáshoz a nőstények elsősorban a virágokat keresik,
de ha az még nincs, akkor sok petét raknak a hajtások felső részén lévő levélhónaljakba
is. A kikelt hernyók a magházban lévő éretlen magvakat fogyasztják kb. 3 hétig,
majd a talajra ereszkednek. Ott várják, hogy a hangyák (Myrmica fajok) a
bolyukba vigyék őket és ott sajátjukként neveljék fel. Mindezért cserébe némi
édes nedvet adnak a hangyáknak. Ez a mimikrizáló parazita életvitel hosszú
ideig, 10-11 hónapig is eltart, melynek végén a hernyó bebábozódik, majd
elhagyja a bolyt.
Ez egy nagyon komplex, több szereplős és sérülékeny folyamat. A
lerakott peték kis részéből lesz olyan hernyó, amelyik a hangyabolyba jut és
közülük sem mindegyik fog a következő évben kifejlett lepkeként (imágóként)
repülni. A folyamat szereplőinek kiesése, vagy az élőhely változása komoly
veszélyeket hordoz. Ha az élőhelyen nem történik gazdálkodás, vagy
természetvédelmi kezelés, akkor ezek a gyepek gyorsan cserjésednek, záródnak.
Ha gazdálkodással tartják fent az adott gyepet, akkor pedig egy kedvezőtlen
időszakban végzett kaszálás okozhat jelentős károkat. A szénakaszálás
szempontjából legjobb időszak (június) pont a Szent László-tárnics
virágzásával, egyúttal a szürkés hangyaboglárka peterakásával esik egybe. A
jelentős populációt fenntartó élőhelyfoltokon nagyon fontos, hogy csak később
(augusztustól) történjen meg a kaszálás, vagy az őszi tisztító kaszálást
alkalmazzák. Ez egy-egy kaszáló esetében időben és térben osztott (sávos)
kaszálással oldható meg, ami azzal jár, hogy a fennmaradó fűszéna nem lesz takarmány
minőségű. Megfelelő fenntartást biztosít az alacsony állatlétszámú legeltetés
is, ahol van legelő állat.
Védett természeti területen a kaszálás és a legeltetés is a
természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység, melynek célja az
adott élőhely és természeti értékek megőrzését szolgáló optimalizált kezelés
megvalósulása.
Novák
Adrián
tájegységvezető
Pilis-Budai
Természetvédelmi Tájegység
Kapcsolódó helyek
Budai Tájvédelmi Körzet
A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet. Igaz, a budai térségben kisebb-nagyobb területeket már a korábbi években védetté nyilvánítottak, de a terület átfogó védelme csak ekkor valósult meg.
Tovább