Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

A Visegrádi-hegység

A Visegrádi-hegységet elsősorban az különbözteti meg a Pilistől, hogy vulkáni eredetű. A Kárpátok felgyűrődése miatti tektonikai feszültségek heves vulkanikus tevékenység formájában oldódtak fel a késő-miocén földtörténeti kor során, mintegy 20 millió éve. A rövid - egymillió év alatt lezajlott - vulkanizmus lávatakarói a Pilis hegyalkotó kőzeteit, a dachsteini mészkövet és a fődolomit rétegeket fedték le. A vulkanizmus korai szakaszát idézi a dunabogdányi Csódi-hegy, amelyet egy, csak felboltozódást okozó, de a felszínt akkoriban takaró kőzeteket áttörni nem képes vulkáni tevékenység alakított ki.

A vulkáni tevékenység köti össze a Visegrádi-hegységet a Börzsönnyel: a Duna jégkorszaki megjelenését megelőző földtani történések azonosak voltak a két hegységben. A Duna mindkét partját övező hegyekben megtalálhatók az andezit kőzetek - agglomerátumok, tufák - illetve a szigetek mentén képződött lajta mészkő, valamint a vulkáni por és a tengeri mészlerakódás közös, víz alatti képződménye, a tufit. A hegység mai képét egykori kráterek és hatalmas, több ezer méteres magasságú vulkánok alakították ki, amelyek az elmúlt tíz-tizenegy millió év során néhány száz méteres hegyekké pusztultak le. A hegység legmagasabb csúcsa a Dobogókő is csak hétszáz méter magas.
A Visegrádi-hegységet a szomszédos Börzsönytől a Duna kora-jégkorszaki áttörése választotta szét, de geológiai értelemben, keletkezését és kőzeteit tekintve a Visegrádi-hegység az Északi-középhegység része. A folyam közel másfél millió éves tevékenysége során egyre mélyebbre és mélyebbre vágta be magát a kemény vulkáni kőzetbe, melynek emlékei a máig megtalálható teraszok. Ilyen Duna-terasz maradványok a visegrádi Nagy-Villám, a Kis-Villám, vagy a Várhegy is.

A hegység és a szomszédos Pilis élővilága az eltérő földtani felépítés ellenére nagyon hasonló. A hegylábi részeken évszázadokon keresztül szőlőket, gyümölcsösöket műveltek. Ezeket a múlt század elejétől kezdődően a század közepéig felhagyták, és fokozatosan beindult rajtuk a sztyepesedés. Az árvalányhajak és csenkesz-fajok mellett sok gyönyörű virágot hozó növényfaj telepedett meg az egykori ültetvények helyén, egyik ilyen ritkaság a magyar zörgőfű, ami az ország néhány pontján él csak. A jégkori lösztakaró is sok ritka növénynek adott életteret, ezért található meg a löszös hegylábakon és oldalakon, vagy platókon a macskahere; az illír nemes májvirágnak pedig az itteni gyertyános-tölgyesek és bükkösök a legkeletebbi élőhelye. A Duna teraszainak két-háromszáz méter magasságban is megtalálható homoktakaró-maradványain síkvidékre jellemző növényfajokat is találni, ilyen a Vöröskő szikláin is élő homoki cickafark.

A hegyi rétek némelyikén itt is él a fűrészlábú szöcske. A gyertyános-tölgyesek szép bogara, a nagy hőscincér. Több helyen is előfordul a ritka pannon gyík, és igen gazdag a madárvilág is. A Visegrádi-hegységben több fokozottan védett, ritka faj is költ. Az idős erdők rejtett életmódú költőfaja a fekete gólya. Ez az alapvetően emberkerülő madár, leginkább a mély völgyek idős fáin fészkel, napközben gyakran vadászik a patakok mentén – egyre többször a hegység falvain átfutó patakokban is látni. Talán még ritkábban kerülhet szem elé a telet szintén Afrikában töltő kígyászölyv. Ezt a nagytestű ragadozó madarat leginkább zsákmányát – egy-egy jókora siklót – fogva, lehet repülés közben megfigyelni. A sziklás hegyoldalak ritkább fészkelője a mediterrán elterjedésű bajszos sármány. Ez a sokszor laza kolóniában költő énekes rejtve mozog, bár messze hangzó éneke sokszor jelzi jelenlétét.

Ez a terület az ősidőktől fogva lakott volt, és a Római Birodalom határaként is fontos szerepet töltött be. A magyar történelemben az Árpád-kortól kezdve stratégiailag fontos szerepe volt, itt alakult ki előbb az egyházi, majd a királyi igazgatás központja (Esztergom, Visegrád) is. A térség bővelkedik vallási, helytörténeti és régészeti emlékekben, látnivalókban (Római Limes maradványok, a visegrádi Fellegvár és Salamon torony, az esztergomi Bazilika, stb).

Részletek:

Kapcsolódó helyek

Duna-Ipoly Nemzeti Park

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül.

Tovább