Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Háros-szigeti ártéri erdő TT

Az eredeti vagy ehhez közelálló ártéri erdők napjainkban ugyancsak megfogyatkoztak nagy folyóink mentén. Ez a közel 60 hektáros védett terület a Duna fővárosi szakaszának jobb partján, a Budafok és Nagytétény közötti pleisztocén terasz előterében fekszik.

Alapadatok

- A területet 1993-ban nyilvánította védetté a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a 31/1993. (XII. 2.) számú KTM rendelettel, majd 2009-ben bővítették a Háros-szigeti ártéri erdő természetvédelmi terület bővítéséről és természetvédelmi kezelési tervéről szóló 15/2009. (IX. 17.) KvVM rendelettel
- Törzskönyvi száma: 265/TT/93
- Kiterjedése: 59,4 ha
- Érintett közigazgatási határ: Budapest, XXII. kerület

A védett természeti értékek rövid jellemzése

A Háros-sziget ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a folyó 1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták. A Duna áradásaival gyakran elöntött, buja növényzetű "sziget" botanikai felmérése az alacsony és a magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát tárta fel, megtalálható itt még a fűz és nyárfák uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy-, kőris- és szil alkotta keményfás ligeterdő. Növénytani ritkaságai közül kiemelhető az őshonos, védett ligeti szőlő, a nyári tőzike, vagy a téli zsurló előfordulása. A kora tavaszt a hóvirág és a ligeti csillagvirág összefüggő fehér és lila virágszőnyege díszíti.  A vadszőlő-függönyök alkotta emeletes élőhelyek gazdag ízeltlábú faunának adnak otthont. Ezen élőhelyekről két - eddig hazánkban nem ismert - ugróvillás rovarfaj egyedeit találták meg a zoológusok. A Háros-szigetet az egykori katonai használat (laktanya és kikötő) teljesen elzárta a külvilágtól. A terület nem látogatható, háborítatlansága ma is jellemző, erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem folyik rajta, a fák vagy viharban dőlnek ki, vagy lábon halnak meg. Vadszőlő, komló és szeder szövi át szinte az egész erdőt, rátelepedve mind az élő fákra, mind a fekvő és álló holtfákra, teljesen áthatolhatatlanná téve ezt a hírmondónak megmaradt Duna parti őserdőt. Az ártéri erdő gazdag madárfaunának biztosít zavartalan fészkelő- és vonuló helyet, de nem hiányoznak a folyópart állandó lakói, a vöröshasú unka, a mocsári teknős, vagy a hód sem.
Sajnos az emberi tevékenység ezt az elhagyott területet sem hagyta érintetlenül: hátrahagyott hulladékokat, vasbetonelemeket, épületmaradványokat, törmelékeket, gumiabroncsokat, és nem utolsó sorban lőszereket nőtt be a növényzet, a felhagyott katonai használat emlékeiként. A Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét hagyja a parti fák között.

Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok

Legfőbb veszélyeztető tényezőnek számít az invazív növényfajok térhódítása a területen, elsősorban a folyóparti erdeinket mindenhol veszélyeztető zöld juhar terjedése. A lágyszárúak közül a japán keserűfű és a kanadai aranyvessző degradálja a területet. Jelentős a hulladékszennyezettség, egyrészt a hátrahagyott katonai hulladékok, másrészt az árral érkező és fennakadó hulladékok miatt.  A természeti értékek védelme érdekében vissza kell szorítani az invazív fajokat, hulladékmentesítést kell végezni, fenn kell tartani a terület háborítatlanságát, biztosítani kell az ártéri erdők kialakulásában és fennmaradásában fontos árhullámok hatását.

Részletek:

  • Kapcsolattartó: Csáky Péter
  • E-mail: csakyp@dinpi.hu
  • Telefon: +36 30 663 4653

A Duna ártéri élőhelyeinek helyreállítása és kezelése

Időszak: 2015.12.01 - 2022.01.31

Folyamatban

A projekt célja a szlovákiai és magyarországi helyszíneken bolygatott dunai holtágak és árterek vízjárásának visszaállítása, a közösségi jelentőségű ártéri élőhelyek helyreállítása és ezekhez kapcsolódóan a természetvédelmi törekvések széleskörű megismertetése.

Tovább