Az év fajai 2018-ban

Óriás szitakötő

Lássuk, mely fajok érdemelték ki 2018-ban "Az év faja" címet!

Letöltés egyben >> 
Vándorsólyom (Falco peregrinus)

 A vándorsólyomra idén egy különleges évforduló miatt esett a választás. A faj világszinten elterjedt, az Antarktiszt leszámítva, minden kontinensen megfigyelték már. Magyarországon csak kis számban fészkel, azonban 1964 – 1997 között egyetlen pár sem költött hazánkban. A világállomány a 60-as években összeomlott, a nagy mennyiségben használt (és napjainkra már betiltott) növényvédő szerek használata miatt. A vegyszerek valamint maradványaik felhalmozódtak a zsákmányállatokban, így a táplálékláncon
keresztül elérték a ragadozó szervezeteket. A vándorsólyom újbóli fészkelését 1997-ben regisztrálták
először, azóta folyamatosan növekszik az állománya az országban. Az újbóli megtelepedés 20. évfordulója alkalmából idén a vándorsólyom lett az Év Madara.

 A vándorsólyom a sólyomfélék családjába tartozó, nagyjából varjú nagyságú ragadozómadár; a tojók mintegy egyharmaddal nagyobbak a hímeknél. Az idősebb madarak feje és barkója fekete, háta és szárnya sötétszürke, a hasa pedig fehéres színezetű. Alsó teste a begytájékon fekete „cseppekkel”, ettől lejjebb sötét sávokkal díszített.

 Ez a ragadozó főleg – közepes méretű - madarakra vadászik, akikre repülés közben, a levegőben csap le. Először körözve magasba emelkedik, majd a magasból veti magát kiszemelt áldozata után. Szárnycsapásokkal is gyorsított zuhanórepülése közben elérheti a 320 km/órás sebességet is, amivel kiérdemli a föld leggyorsabb állata címet. Áldozatát azután legtöbbször lerúgja a levegőből, majd a földön, csőrének egy mozdulatával végez vele. Fészket nem épít, 3-4 tojását sziklapárkányokra, vagy más ragadozómadarak elhagyott fészkébe rakja. Párja mellett élete végéig kitart.

Óriás szitakötő (Anax imperator)  

 Hazánk legnagyobb szitakötője nevét, az akár 10 cm-t is elérő szárnyfesztávolságával érdemelte ki. Latin elnevezése „imperator”, császárt jelent, mely ragadozó mivoltára utal mind szárazföldön mind vízben. A felemásszárnyú szitakötők nemzetségének tagjaként nagy szárnyait képes külön-külön, eltérő szögben mozgatni, így nem csak előre, de hátrafelé is repül, sőt egyhelyben is tud lebegni. Minden kifejlett egyed repüléssel jelezi territóriuma határait.  A levegőben ejti el áldozatait, ott történik a párosodás, a hímek pedig revírt védenek a nádasok körül. Párosodás után a nőstények magányosan rakják le petéiket vízinövényekre vagy a víz felszínén lebegő nádszálakra. A lárva -- akár négy éven keresztül -- tökéletlen átalakulással fejlődik, ami tulajdonképp a bábállapot kimaradását jelenti. A lárvák a vizek vérmes ragadozói, fogóálarccal kapják el áldozatukat, kezdetben férgeket, rovarlárvákat, puhatestűeket, később ebihalakat és kisebb halakat is.

 Tipikus nyári szitakötőként júniustól augusztusig repül. Felhős időben visszahúzódik a nádasba, bokrokba, de enyhe estéken egészen alkonyig repülhet. Nappal saját ragadozóit kerüli. Akár 60 napig is élhet, de az átlag imágóéletkor 14 nap, mivel a nádi és erdei énekesmadarak előszeretettel fogyasztják. A szitakötők mezőgazdasági megítélése kettős, ugyanis a lárvák a halgazdaságok ivadékhalait ritkítják, míg a kifejlett szitakötők akár a víztestektől távol is rengeteg káros rovart (pl: böglyöt) zsákmányolnak. Néha olyan nagyméretű prédát is elejtenek, mint egy lepke vagy egy másik szitakötő faj egyede.

 Széles körben elterjedt faj, megtalálható Európa nagy részén, de a Közel-Kelettől, Nyugat-Ázsián át az Aral-tóig, valamint Afrikában is honos. Az óriás szitakötővel, de még inkább annak lárvájával vízvizsgálati programjainkon találkozhatnak. További információért keressék fel mozgó laboratóriumunk honlapját:
https://dunaviragvizibusz.hu

Nyugati földikutya
(Nannospalax leucodon)

 A földikutyák valamikor a mai Magyarország egész területén éltek, a legelőterületek szántóvá alakítása azonban beszűkítette életterületüket. Mára már csak 9-10 helyen él földikutya az országban, így az állat közvetlenül a kihalás szélén áll. Ezért az egyedek fokozottan védettek, természetvédelmi értékük 1 000 000 Ft. A tavalyi év kiemelkedő szenzációja volt, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén, Albertirsán felfedeztek egy új állományt ebből a veszélyeztetett nagyfajból. A genetikai vizsgálatok mára kimutatták, hogy az albertirsai földikutyák több százas állománya a délvidéki földikutya kisfajhoz tartozik, annak világállományát emeli duplájára.

 A földikutya mintegy 20 cm hosszú, 140–250 g tömegű rágcsáló. Táplálékát gumók, gyökerek, hagymák alkotják. Teste hosszúkás, hengeres, hátsó végén lekerekített. Bundája lágy és tömött, uralkodó színe a hamu- vagy palaszürke. Első ránézésre is látható, hogy szeme és füle hiányzik. A fülek a fej két oldalán elzárható fülnyílás formáját öltik, de a szemeket bőr és szőr takarja, az állat teljesen vak. Mivel egész életét a föld alatt tölti, a szemnek nem is venné sok hasznát. Lent a sötétben kitűnő szaglása, kiváló hallása és a Föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódik.

 Járatai kialakításához szájából kiálló, hatalmas metszőfogait használja. Az állandó járatok rendszerint mélyen húzódnak, ahol az állat mindig biztonságban érezheti magát. Ezeknek a járatoknak a fala rendkívül kemény, mert az állat ide döngöli a felesleges földet. Az ideiglenes vagy táplálkozójáratok a talajfelszín közelében, a gyökérzónában futnak, innen az állat a felesleges földet földikutyatúrások formájában a felszínre tolja. Az ideiglenes járatok az állandóakból nyílnak, de használat után az állat többnyire eltömi őket. Téli álmot nem alszik, télen a fagymentes, mélyebb járatokba húzódik, és az éléskamrájából táplálkozik.

 A magyarországi földikutya-populációk genetikai vizsgálata igen meglepő tényeket tárt fel. Bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medencében öt - egymástól genetikailag nagymértékben különböző, éppen ezért egymással szaporodni sem képes - földikutyafaj honos. A kárpát-medencei földikutyák napjainkban Európa legveszélyeztetettebb emlősfajai közé tartoznak.  

Virágos kőris (Fraxinus ornus)

 Ez a mannakőrisként is ismert lombhullató fafaj, elnevezését feltűnő virágairól, valamint az ágairól gyantaszerűen csurgó nedvéről kapta, amelyet orvosi célokra is felhasználnak. A beszárított cukros nedv, azaz a manna hashajtó hatású. Dél-Olaszországban és Szicíliában kifejezetten gyógyszerészeti hasznosításért termesztik.

 Tipikus élőhelye a Mediterráneum, Dél- és Közép-Európa száraz, sziklás lejtői, elegyes erdői. Magyarország az elterjedésének északi határterülete, de az éghajlatváltozás következtében várhatóan terjedni fog észak felé, így a felmelegedésnek egy potenciális jelzőjeként is tekinthetünk rá. A DINPI működési területén (Budapest és tágabb környéke) sokfelé előfordul, a mészkő- és dolomitlejtőkön kialakult karsztbokorerdők egyik leggyakoribb fafaja.

 Kedvelt városi díszfa is, mivel jól bírja a légszennyezést. Alacsonyra növő fafaj, ezért az erdészet csak tűzifaként tudja értékesíteni. Termetét a termőhely nagyban befolyásolja, így a karsztbokorerdők 6-8 m-es példányaitól kezdve akár 20 m-esre is megnőhet. Április-júniusban virágzik.

 A virágos kőrissel többek között a Budai Sas-hegyen, az esztergomi Strázsa-hegy tanösvényen vagy épp a Nagykovácsi közelében található Nagy-Szénás tanösvényen ismerkedhetünk testközelből. A látogatási információkat megtalálja honlapunkon, az alábbi linkeken:
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/sas-hegyi-latogatokozpont
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/tanosvenyek/strazsa-hegyi-tanosveny
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/tanosvenyek/nagy-szenas-tanosveny

Balin (Aspius aspius)

 A valódi csontos halak legfajgazdagabb csoportjának, a pontyfélék családjának tagja. Hazánkban őshonos, Európa szerte elterjedt ragadozó halfaj. Egyéb beszédes elnevezései: ragadozó őn, villámkeszeg, vízenjáró hal. Érzékszervei fejlettek, leg-főképpen a látása. Teste megnyúlt, oldalról lapos, apró pikkelyekkel borított. Hossza általában 50-60 cm, de akár az egy métert is elérheti. Fő ismertetőjegyei a nagy úszók, a mélyen kimetszett farokúszó és a kihegyezett hátúszó. Azon halak közé tartozik, melyek rejtőszínnel bírnak, háta kékesfekete, mint az aljzat felülről lefelé tekintve, oldala és hasa ezüstös akár az égbolt a vízből felfelé pillantva. Akár 12 évig is élhet, Magyarországon az eddigi súlyrekordja 10,54 kg.

 Étrendjét döntően kis halak, legfőképpen a nyíltvizeken csapatokban mozgó küsz teszi ki. Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el. Az ívás során a nőstény több ezer ragacsos ikráját, kavicsos, vagy homokos folyómederre rakja. A kikelő ivadékok plankton szervezetekkel táplálkoznak és csak később térnek át a kisebb halak elfogyasztására. Magyarország nagyobb folyóiban és állóvizeiben gyakori fajnak számít, de nem akad horogra gyakran, mivel állományai a nyílt vizekben szétoszlanak. Horgászati tilalma március 1-től április 28-ig tart. Szálkás hal, de húsa ízletes. A vízszennyezés és gátak építése jelenthet veszélyt a balin számára.

Közönséges süngomba (Hericium erinaceus)

 Hazánkban cérnagombaként is ismert ez a látványos faj. Az angolszász területeken oroszlánsörény gombaként emlegetik.  Mindezen elnevezéseit a nyeletlen termőtestét borító sűrű, lecsüngő kis tüskék miatt érdemelte ki. Az őszi hónapok során, szeptember és november között lehet vele találkozni háborítatlan, üde tölgy- és bükkerdőkben. Mind élőfán, mind holtfán megél. A legyengült élő fákon sebparazitaként élősködik. A fa szövetei a gomba által megtámadott helyeken kivilágosodnak, ez a fehér korhasztás jelensége. Ezen felül a süngomba holtfán is megél, ahol a korhadt faanyagot bontva, elhalt szerves anyagokkal táplálkozik.

 Ehető gomba, a távol-keleti országokban századok óta kedvelt finomság. A kínai gyógyászatban nyugtatóként és memóriajavítóként alkalmazzák. Számos kutatás tárgyát képezi. A belőle kivont szénhidrátokat immunterápiánál tervezik felhasználni, míg egyéb anyagai kedvező hatással lehetnek olyan idegrendszeri betegségekre, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór. Magyarország 58 védett gombafajának egyike, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Gyűjtése tilos! Látványos megjelenése, fogyaszthatósága és gyógyhatása miatt viszont illegálisan gyűjtik. Hazánkban már több szabadalom segítségével megkezdték termesztését. Elterjedési területe lefedi egész Európát, ennek ellenére csak ritkán találkozhatunk vele. Állományait - az erdőgazdálkodás következményeként - termőhelyeinek megszűnése veszélyezteti.

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara vivipara)

 Több furcsaság is jellemző erre a gyíkra. Az egyik, hogy inkább a hűvös, nedves élőhelyeket kedveli. Megtalálható a sarkkörön túl több száz kilo-méterre északra, ezért a legészakabbra élő hüllő címét is viseli. Az elevenszülő gyík úgy nevezett maradvány (reliktum) faj, a jégkorszak alatt jóval szélesebb területen volt elterjedt. Később a klíma melegedésével visszaszorult a hűvösebb mikroklímával rendelkező területekre. Ezek napjainkban Magyarországon az alföldi sík területek mélyedéseiben fekvő mocsár- és lápvidékek. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén az Ócsai Tájvédelmi Körzetben találkozhatunk a fajjal.

 Az elevenszülő gyík másik érdekessége a nevéből is adódó elevenszülés. Az embriók az anyaállatban egy hártyaszerű burokban fejlődnek, hasonlóan, mint egy tojásban. A kicsinyek ebben a burokban jönnek a világra, melyből azon nyomban ki is kelnek és önálló életet kezdenek Ez a szaporodási stratégia is a jégkorszaki hideg klímához való alkalmazkodás miatt jött létre. A globális klímaváltozás miatt bekövetkező hazai felmelegedés jelenti a legnagyobb veszélyt erre a kivételes élőlényre és élőhelyére.

 Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védelmet élvez, az elevenszülő gyík fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)

 Magyarországon kornisfű vagy tüdő enczián néven is ismert. A család latin nevét Gentiusról, az Illír királyról kapta, aki a tárnicsokat nevezte meg a pestis ellenszerének. Hazánkban kiszáradó lápréteken találkozhatunk vele, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben, a Tápió-vidéken, valamint az Ócsai lápréten fordulnak elő állományai.  Nyár közepétől ősz elejéig virágzik. Jellegzetes virágainak színét itthon enciánkék jelzővel illetetik, amely a növény német „enzian” elnevezéséből származik.

 A tárnicsok keserűanyagokat tartalmaznak, melyek elveszik a legelő állatok kedvét a fogyasztásuktól. Hashajtó hatása mellett a likőriparban és a sörgyártásban is felhasználták gyöktörzsét. Különleges kapcsolat áll fenn közte és egy lepkefaj, a szürkés hangyaboglárka között, ugyanis a rovar hernyója táplálékspecialistaként kizárólag ezt a növényt fogyasztja a nedves élőhelyeken. A lepke rárakja petéit a tárnicsra, majd a kikelő hernyók a növény éretlen magjaival táplálkoznak, mígnem egy vékony selyemszál segítségével a földre ereszkednek. Innen hangyadolgozók a bolyukba cipelik őket, ahol ugyanolyan táplálást kapnak, mint a hangyalárvák. A bábállapotot követően a kifejlett lepke elhagyja a fészket. A lepke tápnövényeként eme növényfaj kiemelt figyelmet érdemel.

 Az éghajlatváltozás, valamint a nedves kaszálórétek beerdősülése veszélyeztetheti fennmaradását országunkban. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

A kornistárniccsal kora ősszel az alábbi vezetett túráinkon találkozhatnak:
www.dunaipoly.hu/hu/program/nyar-vegi-viragok-lapreti-tura
www.dunaipoly.hu/hu/program/tura-a-tarnicsok-foldjen
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.